MARADJUNK A KÖNYVEINKKEL!

Elsőként a Nyuszi, aztán Alice is eltűnt a sövény mögött.

– Várj meg, Nyuszi! – hallatszott még a távolból, aztán síri csend lett.

 

„Ez az Alice soha nem tudott megülni a fenekén!”

 

Senki nem mozdult. Jó tíz perc is beletelt, mire Alice nénje felnézett képek nélküli könyvéből és észrevette, hogy a kislány eltűnt.

 

– Szentséges teremtőm! Hol van Alice?

– Elszaladt egy Nyuszi után – bökte ki valaki hosszas hallgatás után.

– És ti? Miféle barátok vagytok, hogy meg sem próbáltok megállítani? Azonnal hozzátok vissza!

 

A társaság kéretlen-kedvetlen feltápászkodott helyéről és belekezdett a keresésébe.

 

A sövény mögött magas kerítés húzódott, melyen, ha Alice még át is mászhatott valamiképp, a Nyuszi biztos képtelen lett volna átugrani, így – az üldözötteket nem találva – az üldöző számára sem maradt más, mint a visszatérés.

 

A sziklakerttől északnak követve a sövényt magas, fehér oszlopok bukkantak ki a park fái közül. Körülöttük apró fények cikáztak. A kis fénypontok hangosan vitatkoztak:

– Teljességgel kizárt, már megbocsájtson, uram! – kiáltotta felháborodottan az egyik.

– Még hogy kizárt! Még hogy kizárt! – replikázott a másik.

 

Közelebb lépve a hangoskodókhoz, látszott már, hogy három szentjánosbogárfi az.

 

A kutatással máris elment egy egységnyi idő, a kezdeti tétovázás pedig újabb egy egységnyi időt vitt el! A kalandsegédleten színezd be a jobboldalon futó gyöngysor legalsó két gyöngyét (mostantól így jelölöd az idő múlását), majd lépj a „Tovább”-ra!