alice_bw_ (8).png

Vilma néni majd’ százéves. Csupa mosoly, csupa ránc. Ismeri jól a Nyuszit. Tudja, miért hord mindig órát a mellényzsebében; hogy honnan késik el, ha nem siet. Látta Alice-t is, aki szorosan a nyúl nyomában loholt; de nem fecseg annyit, teszi hozzá gyorsan, különben sosem éritek utol a párost:

 

- Átmentek mind, Csodaországba – foglalja össze mondandóját. – Ha követnétek, szükségetek lesz erre – mondja, és egy-egy üvegcsét nyújt nektek. – Nincs vesztegetni való idő. Igyátok meg!